Most, hogy elkészült a Balaton Sound 2012 "versenykiírásának" hivatalos és talán véglegesnek tekinthető napi programbeosztása kicsit én is jobban belemásznék az események előrejelzésébe. Négy részes sorozat indul, melyben orvosi precizitással mutatom be nektek a július 12-15. időszakot. Kicsit csalok, mert a július 11-ei nulladik napról itt rögtön ejtek pár szót és már ugrok is át a csütörtöki tényleges nyitónapra.
Július 11.
A fesztiválok után már bizonyára többen olyannyira kivagytok éhezve, hogy a nulladik nap lehetőségét vércseként megragava veszitek magatokhoz a kezdeményezés lehetőségét. A legelvetemültebbek sincsenek még most, így a fesztivál előtt 3 héttel a helyszínen, de tereprendezésnél, kapunyitásnál már biztosan egymást fogják összetiporni a korai madarak. Könnyed nyitást kapnak a 4 ezer forinttal növelt jegyárért cserébe. A magyar pop és alternatív zenei kategóriák határán imbolygó Ákos alkotásai inkább illenének egy baljós októberi éjszakába, semmint a várhatóan döglesztő Balatoni naplementébe. Tán majd előveszi a vidámabb számait, ha van neki olyan.
A külföldről érkező fiatalok természetesen ebből az Ákos dologból semmit sem fognak érteni, már csak a nevét indító ékezetes Á-t sem tudják majd feldolgozni, pedig talán ekkor még a menetrendszerűen érkező hollandok sem lesznek megrészegülve a fene nagy szabadságtól. Őket kielégítendő érkezik szintén az ábécé elejéről földijük Afrojack és szárnysegédje, Apster. Először ennek a számnak felcsendültekor fogjátok érezni, hogy 4-5 nap szabadság következik és ekkor fogja először elhagyni a szátok az a mondat, amit később (hazaérkezés után) anyagilag bánni fogtok: "Bassza meg, egyszer élünk! Nem érdekel, hogy 1200 a lángos és 800 a feles!"
Július 12.
Felébredtek a fent említett holland DJ duó prezentálta buli után és az figyelhető majd meg, hogy a hőmérő higanyszálának államadóssághoz hasonló égbeszökésével párhuzamosan egyre csak gyűlik a jó nép sátraitok körül. Tegnap még azt gondoltad, ez lesz a legfrankóbb placc a sátradnak, de ahova 24 órával azelőtt a lábadat nyújtottad ki, ott most hárman laknak. Az első nap, amikor még nem hullafáradt a szervezet érdemes körbejárni a terepet, magam is több rendezvényen jártam már úgy, hogy hazainduláskor jöttem rá mennyi mindent nem láttam, mennyi mindent nem próbáltam ki. A csütörtöki már egy szép kövér, kerek nap telis-tele jobbnál jobb koncertekkel.
A Compact Discos srácok kiheverték az Azerbajdzsánban rájukzúduló izgalomáradatot. 18 órától zenélnek egy jó másfél órát. Reméljük az előadásaikhoz szükséges egót nem ölte ki országunk diplomáciai csődje. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy a Sound Of Our Hearts csak arra a 3612. helyre lenne elegendő egy szakmai zsűri előtt?!
A nagyszínpadon a Compact Discoval kissé időrendi fedésben (már most készüljetek fel, lesz ilyenből bőven, elkerülhetetlen) indul a móka. Sorrendben érkezik az Egyesült Királyságból a grime hip-hop koronázott királya Dizzee Rascal, majd északi szomszédja, Skóciából Calvin Harris.
Az est epikus tetőpontját a mainstream vonalat nem ellenzők számára Avicii magyarországi első fellépése fogja jelenteni. A Seek Bromance-t és a Levels-t annyira banális lenne idelinkelni, hogy meg sem teszem. Inkább előrukkolok legfrissebb kreálmányával, a Silhouettes-szel, amiről körvonalakban annyit érdemes tudni, hogy egy hét alatt két millióan látták, pedig a felépítése/mondanivalója annyira új, mint egy Ming-kori váza.
A vájtabb fülűek, kissé szofisztikáltabb mulatásra vágyóknak azt ajánlom fordítsák vitorlájuk a Telekom Terasz felé. Pontban 20 órától lép fel Oliver Koletzki és állandó vokalistája Fran, akivel élőben fogják előadni lágyan houseiasított balladáikat. Katarzis várható ekkor:
Ahogy az este egyre jobban durvul el, úgy pendülnek fel a húrok az OTP Bank Stagen is és kezdetét veszi a 21. század egyik legnagyobb vívmányának prezentálása: dubstep mesterfokon. Sorrendben jön Crazy P, Knife Party (végre egy jó késes buli!) és Benga. Próbáltam valami lájtosabbat választani, így kora reggel, éhgyomorra. Garantálható, hogy lesznek ennél jóval elszabadultabb dubstep himnuszok is!
Oliver Koletzinél már áthatoltunk a korábbi Észak-Nyugat Európa-i előadtól germán földekre, akkor időzzünk is el ott egy kicsit. Hogy mindenki megtalálja számításait, a Telekom Teraszon éjféltől felerősödik a minimalista vonulat. Fritz Kalkbrenner kezd, majd számomra az egész fesztivál egyik legjobban várt figurája, Maceo Plex érkezik. Az amerikai gyökerekkel bíró producer jelenleg Spanyolországban él, az ottani életvitel hatásai egyértelműen fellelhetőek alkotásaiban. Fél 1-től 2-ig nem tudjuk melyik ujjunkba harapjunk, de valamelyikbe biztos bele kell, fájni fog. Ha az mondom, hogy Walter Merziger és Arno Kammermeier, még páran kukán néznek, de a Booka Shade szó hallatán mindenki mondja, hogy Nightfalls/Won't Back Down és gombnyomásra dúdolja magában.
Martin Solveig nosztalgikusan fogja visszacsalogatni az est folyamán Calvin Harris által felvázolt house-pop érzelmeket. A rendezők remek érzékkel állították össze a bulik íveit, ahogy hajnalodik egyre sallangmentesebb ütemek előadóit hívták meg szórakoztatásunkra. A Dapayk & Padberg németajkú páros egyik fele, Dapayk zárja az estet szóló előadásával.
A fesztiválok után már bizonyára többen olyannyira kivagytok éhezve, hogy a nulladik nap lehetőségét vércseként megragava veszitek magatokhoz a kezdeményezés lehetőségét. A legelvetemültebbek sincsenek még most, így a fesztivál előtt 3 héttel a helyszínen, de tereprendezésnél, kapunyitásnál már biztosan egymást fogják összetiporni a korai madarak. Könnyed nyitást kapnak a 4 ezer forinttal növelt jegyárért cserébe. A magyar pop és alternatív zenei kategóriák határán imbolygó Ákos alkotásai inkább illenének egy baljós októberi éjszakába, semmint a várhatóan döglesztő Balatoni naplementébe. Tán majd előveszi a vidámabb számait, ha van neki olyan.
A külföldről érkező fiatalok természetesen ebből az Ákos dologból semmit sem fognak érteni, már csak a nevét indító ékezetes Á-t sem tudják majd feldolgozni, pedig talán ekkor még a menetrendszerűen érkező hollandok sem lesznek megrészegülve a fene nagy szabadságtól. Őket kielégítendő érkezik szintén az ábécé elejéről földijük Afrojack és szárnysegédje, Apster. Először ennek a számnak felcsendültekor fogjátok érezni, hogy 4-5 nap szabadság következik és ekkor fogja először elhagyni a szátok az a mondat, amit később (hazaérkezés után) anyagilag bánni fogtok: "Bassza meg, egyszer élünk! Nem érdekel, hogy 1200 a lángos és 800 a feles!"
Július 12.
Felébredtek a fent említett holland DJ duó prezentálta buli után és az figyelhető majd meg, hogy a hőmérő higanyszálának államadóssághoz hasonló égbeszökésével párhuzamosan egyre csak gyűlik a jó nép sátraitok körül. Tegnap még azt gondoltad, ez lesz a legfrankóbb placc a sátradnak, de ahova 24 órával azelőtt a lábadat nyújtottad ki, ott most hárman laknak. Az első nap, amikor még nem hullafáradt a szervezet érdemes körbejárni a terepet, magam is több rendezvényen jártam már úgy, hogy hazainduláskor jöttem rá mennyi mindent nem láttam, mennyi mindent nem próbáltam ki. A csütörtöki már egy szép kövér, kerek nap telis-tele jobbnál jobb koncertekkel.
A Compact Discos srácok kiheverték az Azerbajdzsánban rájukzúduló izgalomáradatot. 18 órától zenélnek egy jó másfél órát. Reméljük az előadásaikhoz szükséges egót nem ölte ki országunk diplomáciai csődje. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy a Sound Of Our Hearts csak arra a 3612. helyre lenne elegendő egy szakmai zsűri előtt?!
A nagyszínpadon a Compact Discoval kissé időrendi fedésben (már most készüljetek fel, lesz ilyenből bőven, elkerülhetetlen) indul a móka. Sorrendben érkezik az Egyesült Királyságból a grime hip-hop koronázott királya Dizzee Rascal, majd északi szomszédja, Skóciából Calvin Harris.
A vájtabb fülűek, kissé szofisztikáltabb mulatásra vágyóknak azt ajánlom fordítsák vitorlájuk a Telekom Terasz felé. Pontban 20 órától lép fel Oliver Koletzki és állandó vokalistája Fran, akivel élőben fogják előadni lágyan houseiasított balladáikat. Katarzis várható ekkor:
Ahogy az este egyre jobban durvul el, úgy pendülnek fel a húrok az OTP Bank Stagen is és kezdetét veszi a 21. század egyik legnagyobb vívmányának prezentálása: dubstep mesterfokon. Sorrendben jön Crazy P, Knife Party (végre egy jó késes buli!) és Benga. Próbáltam valami lájtosabbat választani, így kora reggel, éhgyomorra. Garantálható, hogy lesznek ennél jóval elszabadultabb dubstep himnuszok is!
Oliver Koletzinél már áthatoltunk a korábbi Észak-Nyugat Európa-i előadtól germán földekre, akkor időzzünk is el ott egy kicsit. Hogy mindenki megtalálja számításait, a Telekom Teraszon éjféltől felerősödik a minimalista vonulat. Fritz Kalkbrenner kezd, majd számomra az egész fesztivál egyik legjobban várt figurája, Maceo Plex érkezik. Az amerikai gyökerekkel bíró producer jelenleg Spanyolországban él, az ottani életvitel hatásai egyértelműen fellelhetőek alkotásaiban. Fél 1-től 2-ig nem tudjuk melyik ujjunkba harapjunk, de valamelyikbe biztos bele kell, fájni fog. Ha az mondom, hogy Walter Merziger és Arno Kammermeier, még páran kukán néznek, de a Booka Shade szó hallatán mindenki mondja, hogy Nightfalls/Won't Back Down és gombnyomásra dúdolja magában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése